Csökkenő költségek, a maximális kihasználtság és fenntarthatóság hosszú távú felügyelete, az „egy olimpia – egy város” elv megtörése jellemzi az új olimpiai reformprogramot.

Gazdaságos olimpiák

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2014 decemberében elfogadta az Olympic Agenda 2020 elnevezésű reformprogramot, amely az olimpiai mozgalom és eszme megújítását, illetve a korábbi elvekhez való visszatérést tűzte ki céljául. A reformprogramot Thomas Bach német sportvezető alkotta meg, akit 2013-ban választottak meg a szervezet elnökének. Az Olympic Agenda 2020 a kisebb, olcsóbb és ésszerűbb, az adott város, ország olimpiától független fejlesztési terveibe illeszkedő, a meglévő adottságokra építő, a fenntarthatóságot és az utóhasznosítást kiemelten érvényesítő olimpiarendezés mellett foglal állást.

A 40 pontból álló reformprogram legfontosabb irányelve, hogy ezentúl minél gazdaságosabb olimpiák valósuljanak meg.

A célkitűzések között szerepel, hogy már magának a pályázatnak a költségei is csökkenjenek. A NOB emiatt a korábbinál jóval több anyagi segítséget nyújt a pályázati folyamatokban, például ezentúl a szervezet állja a pályázatot bemutató küldöttségek utazási és szállásköltségeit.

Ezenkívül a lebonyolítási kiadások jelentős csökkenésével is számolnak. A NOB ehhez folyamatosan figyelemmel kíséri a rendező ország előkészületeit és javaslatokat tesz a költséghatékonyabb megvalósításra. Szakértő csapata megoldásokkal áll elő ez ügyben a Szervező Bizottság számára annak érdekében, hogy az esemény gazdaságos, megtérülő legyen.

A reformban limitálták a résztvevő sportolók, tisztségviselők és események számát is. A nyári olimpiák estében ez 10 500 sportolót, 5000 akkreditált edzőt és sportolókat segítő személyt, valamint 310 eseményt jelent.

A pályázati rendszer azonban nem csak költségeiben változik: a NOB kifejezetten felkéri a potenciális jelentkező városokat arra, hogy olyan ­olimpiai projektet mutassanak be, amely illeszkedik hosszú távú sport-, gazdasági, társadalmi és környezeti terveikbe.

Bevezették a segítségnyújtási időszakot is. Ennek során a szervezet bemutatja a pályázónak például azt, hogy a régebbi rendezők mitől tudtak gazdaságilag megtérülő játékokat szervezni.

„Egy olimpia – több város”

Az Olympic Agenda 2020 véget vet a korábbi olimpiákon realizálódó „egy olimpia – egy város” elvnek.  Jelentős változás, hogy a NOB most már engedélyezi a selejtező versenyek, teljes sportágak vagy szakágak rendező városon, sőt, kivételes esetben országon kívüli megrendezését is, kifejezetten földrajzi és fenntarthatósági szempontok alapján. Ez forradalmi újítás, melyhez hasonló ritkán fordult elő a százhúsz éves szervezet életében.

Többek között ennek érdekében a NOB a pályázat elbírálásában is változásokat eszközölt: pozitívumnak tekinti a meglévő – illetve a hosszú távú utóhasznosítási igény hiányában az ideiglenes és elbontható – helyszínek maximális felhasználását. Az értékelő bizottság pedig független szakértőket von be a társadalmi, gazdasági és politikai körülmények megítélésére, különös tekintettel a fenntarthatóságra és utóhasznosításra.

A szervezet nem csak az olimpia megvalósulásáig tart a rendezővel: utána is felügyelni kész az utóhasznosítást a nemzeti olimpiai bizottságok és külső szervezetek, például az Olimpiai Városok Világszövetsége (UMWO) támogatásával.

A reform elfogadásával a világ legnagyobb sportszövetsége egyértelművé tette: visszatér a játékok eredeti szellemiségéhez, ezzel lehetővé téve a közepes méretű nagyvárosoknak, így a közép-európai-régió országainak is, hogy megfelelő olimpiai helyszíneknek bizonyuljanak.

Az Olympic Agenda 2020 történelmi esélyt kínál Budapest részére, amennyiben bebizonyosodik, hogy az olimpiarendezés hasznos vállalkozás Magyarország számára, és segítheti a magyar családok, munkavállalók, a magyar kis- és középvállalkozók előbbre jutását, valamint a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést.